Kevés olyan esemény van a sorozatrajongók életében, ami annyira heves érzelmeket vált ki, mint egy sorozat befejezése. Az unszinkron finálé kifejezés ma már szinte szitokszóként él a film- és sorozatközönség világában. Ez a különös és fájdalmas élmény akkor áll elő, amikor egy sorozat záróepizódja nem egyezik a nézői elvárásokkal, sőt, gyakran magával az addig felépített történet logikájával sem.
Gondoljunk csak a kultikus szériákra, mint például a „Trónok harca”, amely önmagát emésztette fel a végjáték során, vagy akár a „Lost”, amely izgalmas rejtélyek ígéretével építkezett évekig, majd választék hiányában egy spirituálisan összecsapott zárással hagyott mindenkit maga mögött. Az ilyen unszinkron finálék nemcsak a történetet csúfítják el, hanem az addig hűséges nézők számára is keserű szájízt hagynak hátra.
Film- és sorozatkritikákban egyre gyakrabban bukkan fel ez a probléma. A nézők, akik epizódról epizódra követték a karakterek útját, a történetszálak alakulását, elvárják, hogy a finálé egy nagy, érzelmileg is kielégítő lezárást nyújtson. Az unszinkron finálé azonban éppen ennek az ellenkezője: amikor a karakterek arculata megváltozik, döntéseik idegennek tűnnek mind a saját motivációikhoz, mind a világban elfoglalt helyükhöz képest.
A moziblogok és sorozatelemzések számos példát hoznak a közelmúltból, ahol ez a disszonancia figyelhető meg. Az egyik legsűrűbben említett jelenség a „fan service” túlzott alkalmazása, amikor a készítők a közönség elvárásainak való megfelelés reményében logikátlan fordulatokat építenek be. Ez sok esetben azzal jár, hogy a történet elveszíti sajátos hangulatát, konzisztens világát – így a befejezés nem kapcsolódik szervesen az előzményekhez.
A sorozat világában különösen fontos az érzelmi folytathatóság, hiszen egy több évados széria esetében a nézők szinte együtt élnek a karakterekkel. Amikor ez a kötődés nem kap méltó lezárást, az szinte személyes árulásként éri a rajongókat. A blogunkhoz érkező hozzászólásokban is gyakran visszatérő téma ez: „Imádtam a sorozatot, de az utolsó rész mindent elrontott…” vagy „Miért kellett így véget vetni valaminek, ami annyira jó volt?” – ezek az érzések minden sorozatnéző számára ismerősek lehetnek.
Mindezek fényében fontos, hogy a jövő sorozatkészítői figyeljenek arra, hogy ne csak a történet elején és közepén alkossanak maradandót, hanem a befejezés is méltó legyen az addigi építkezéshez. Akár drámai, megható vagy éppen váratlan lezárásról van szó, az unszinkron finálé elkerülése kell hogy a cél legyen. Csak így maradhat egy sorozat valóban emlékezetes és időtálló a film- és sorozatrajongók szívében.