Mindannyian ismerjük azt az érzést. Rátalálunk egy új sorozatra, beszippant a történet, megszeretjük a karaktereket, napok alatt ledaráljuk az évadot. De aztán jön az a szorongató kérdés: vajon berendelik a következőt?
Ez a bizonytalanság szorosan összefügg a nézettség berendelés rideg valóságával. Hiába imádjuk mi, egy sorozat sorsa sokszor a statisztikákon múlik. A streamingszolgáltatóknál és tévécsatornáknál a számok beszélnek, a nézettség az úr.
Persze, ott vannak a kritikák is. Egy-egy pozitív recenzió, egy lelkes filmes vagy sorozatkritikus véleménye segíthet felhívni a figyelmet, vagy megerősíteni a rajongókat abban, hogy jól látják a sorozat értékeit. De legyünk őszinték: sok esetben a nézettség súlya nagyobb a mérleg serpenyőjében, mint a kritikai elismerés.
Amikor belevágunk egy új sorozatba, mindig ott a remény, hogy valami igazán különlegeset találunk. És ezzel együtt a drukk, hogy elég nézőt vonz majd ahhoz, hogy legyen folytatás. Ez egyfajta közös érzelem a sorozatrajongók között.
Ismerős az öröm, amikor a kedvencünk zöld utat kap egy újabb évadra? És a csalódottság, a miért pont ezt?” érzése, amikor elkaszálnak egy olyan szériát, amihez már kötődtünk? Mintha egy darabot vennének el tőlünk.
Manapság sok sorozat minősége felveszi a versenyt a mozifilmekével. A látvány, a forgatókönyv, a színészi játék gyakran olyan színvonalú, hogy a képernyő elé ülve szinte „moziélményt” kapunk. Ha egy ilyen minőségi produkció bukik el a számokon, az különösen fájó lehet.