Ültél már a kanapén, azon gondolkozva, mi legyen ma este a program? Egy gyors, intenzív filmélmény, vagy egy több órán át húzódó sorozatmaraton? És persze, utána mi mással foglalkoznánk, mint a kritikákkal…
A különbség gyökere sokszor magában a forgatókönyvben rejlik. Egy film forgatókönyve egy lezárt történetet mesél el, általában feszes tempóban, ahol minden jelenet a végkifejlet felé sodor. Ezzel szemben egy sorozat forgatókönyve hosszabb távra tervez. Itt a karakterfejlődés, az epizódok közötti feszültség fenntartása, a komplexebb mellékszálak kibontása a cél. A filmtípusok” tehát nem csak a műfajra (vígjáték, dráma, thriller) utalnak, hanem arra is, hogyan épül fel a narratíva a rendelkezésre álló időkereten belül.
Amikor aztán jönnek a mozi kritikák, ezek a különbségek szembetűnővé válnak. Egy film kritikája a teljes ívet értékeli: a bevezetést, a konfliktust és a feloldást. Feszült volt a tempó? Hiteles volt a befejezés? Egy sorozat kritikája más súlypontokkal dolgozik. Figyeli, hogyan sikerült az első epizód (ez eladja-e a szériát?), hogyan építkeznek a karakterek az évad során, mennyire tartja fenn a feszültséget a több órás játékidő alatt. A kritikusok rávilágítanak arra, hogy egy film „hatásos” vagy „lezárt” volt-e, míg egy sorozatnál gyakran a „letehetetlen”, „függőséget okozó” vagy épp a „leült a sztori az évad közepén” kifejezések kerülnek elő.
Mi nézőként, és a kritikákat olvasva egyaránt érezzük ezt a különbséget. Tudjuk, hogy egy jó filmnek „betonkemény” szerkezetűnek kell lennie a forgatókönyv szempontjából, míg egy jó sorozatnak „lélegzőbb”, teret adó alapokkal kell rendelkeznie, ami lehetővé teszi az elmélyülést.