Amikor filmekről vagy sorozatokról beszélünk, gyakran hajlamosak vagyunk kizárólag technikai vagy szórakoztató elemek alapján véleményt alkotni róluk. Azonban az értékelés kulturális kontextus figyelembevételével sokkal mélyebben megérthetjük egy alkotás valódi jelentését és hatását. Egy film nem csupán képek és hangok összessége, hanem az adott kor, társadalom és gondolkodásmód tükörképe is lehet.
Vegyük példának az olyan filmeket, mint a „Paraziták” vagy a „Roma”. Ezek az alkotások nemcsak történetmesélésükben, hanem szimbolikájukban és kulturális megközelítésükben is mély nyomot hagynak. A „Paraziták” értékelése csak akkor válik teljessé, ha megértjük Dél-Korea társadalmi rétegeit, a gazdasági különbségeket és azt a burkolt kritikát, amit az alkotók közvetíteni akartak.
Hasonlóképpen, ha egy amerikai sorozatban – például a „The Wire”-ban – próbálunk eligazodni, elengedhetetlen megértenünk az amerikai városi valóságot, a rendőrségi és oktatási rendszer bonyodalmait, valamint a drogkereskedelem társadalmi hátterét. Ezek az elemek csak akkor nyílnak ki igazán a néző előtt, ha nyitott szemmel és tudatosan tekint a képernyőre, tudva, hogy az értékelés kulturális kontextus nélkül csupán felületes lehet.
Magyar vonatkozásban sem szabad elfeledkezni arról, hogy egy régi magyar film vagy egy új indie alkotás értelmezése mennyire függ a kortárs társadalmi párbeszédektől. A rendszerváltás filmjei másként hatnak egy olyan nézőre, aki megélte azt az időszakot, mint egy fiatalabb generáció tagjára. Az ilyen különbségek mutatják meg igazán, mennyire szubjektív és egyben sokrétegű lehet egy filmes vélemény.
Ha moziba megyünk, nem csak popcornnal a kezünkben ülünk be egy sötét terembe. Magunkkal visszük hátterünket, előítéleteinket, elvárásainkat – és mindez befolyásolja azt, ahogyan egy filmet megítélünk. Az értékelés kulturális kontextus fényében válik világossá, hogy két ember teljesen másképp is láthatja ugyanazt az alkotást – és éppen ez a filmes élmény varázsa.
Az online filmkritikák és sorozatelemzések is egyre inkább e sokszínűség mentén szerveződnek. A kritikusok – legyenek profik vagy lelkes bloggerek – elkezdték hangsúlyozni azokat a társadalmi, politikai vagy identitásbeli szálakat, amelyek a történetek mélyén húzódnak meg. Így egy Marvel-film értékelése már nemcsak a látványról és a dialógusokról szól, hanem arról is, hogy mit üzen egy adott közösségnek a hős ábrázolása, vagy hogyan jelennek meg bizonyos kisebbségek a vásznon.
Talán nem minden néző számára ez a fő szempont, de az biztos, hogy egy film hatása akkor válik igazivá, ha az nem csak a szemnek és a fülnek, hanem a szívnek és elmének is szól. Ezért is fontos, hogy amikor következő alkalommal sorozatot választunk a streaming felületen, vagy moziba ülünk be egy új magyar filmre, próbáljuk meg felismerni azokat a rétegeket, amelyeket a kulturális környezet szőtt bele. Csak így érthetjük meg igazán, mit is akar mondani az adott mű – rólunk, nekünk.