Amikor megláttam a plakátot, vagy olvastam az első szinopszist a Koreográfia első évadáról, be kell vallanom, kíváncsi lettem. A cím eleve ad egyfajta ígéretet – nem csak a mozgás, a tánc művészetére asszociálunk, hanem valami átgondoltra, szerkezetileg precízre, ahol minden lépésnek jelentősége van. Egy sorozat esetében ez különösen izgalmasan hangzik, hiszen a jó széria is olyan, mint egy jól felépített koreográfia: minden epizódnak megvan a helye, a karakterek íve logikus, és a tempó visz magával.
Az első évad pedig pontosan ezt próbálja megvalósítani, olykor sikerrel, olykor kisebb botlásokkal. A történet több szálon fut, bemutatva egy csoport ember életét, akik valamilyen módon kötődnek egymáshoz – a koreográfia itt lehet szó szerinti (ha táncról vagy előadóművészetről van szó), vagy átvitt értelemben is értendő, mint az élet bonyolult, összehangolandó lépéseinek összessége.
Karakterek és Alakítások
A sorozat egyik legnagyobb erőssége a karaktereiben rejlik. Az első évad szépen építi fel a főbb szereplőket, bemutatva motivációikat, belső konfliktusaikat, és azt, hogyan próbálnak eligazodni saját koreográfiájukban”. Vannak kifejezetten emlékezetes alakítások, amelyek hitelessé teszik a gyakran drámai szituációkat. Néhány mellékkarakter viszont kicsit sablonos maradt, de reméljük, a jövőben ők is mélységet kapnak.
A Cselekmény Ritmusában
Ahogy a cím is sugallja, a tempó és a ritmus kulcsfontosságú. Az első néhány epizód néhol lassabb volt, mintha a sorozat még kereste volna a saját lépteit, de aztán felvette a fonalat. A drámai csúcspontok jól időzítettek, és a cselekmény képes volt meglepetéseket is okozni. Külön kiemelném az évad végi pár epizódot, ahol a feszültség igazán tapinthatóvá vált, és szépen vezette fel a következő évad lehetséges irányait.
Vizuális Harmónia és Gyengeségek
Ha a „koreográfia” vizuális értelemben is jelen van, akkor a sorozat ezen a téren is megállja a helyét. A képi világ néhol lenyűgöző, különösen, ha a cselekmény része valamilyen előadás vagy mozgás. A rendezés stílusa egységes, ami segít az atmoszférateremtésben. Apróbb hibák persze becsúsztak, például néhány dialógus tűnt erőltetettnek, vagy bizonyos fordulatok kiszámíthatónak, de ezek nem rontották le az összképet jelentősen.
Összességében a Koreográfia első évada egy ígéretes kezdés. Bár vannak gyerekbetegségei, amelyek egy új sorozatnál gyakran előfordulnak, a karakterek, a dráma és a néhol briliáns tempó miatt érdemes volt rászánni az időt. Hagyott bennem elég kérdőjelet és kíváncsiságot ahhoz, hogy várjam a folytatást, és megnézzem, hogyan fejlődik tovább ez a kibontakozó „koreográfia”.