Van az a pillanat, amikor egy sorozat nézése közben hátradőlsz, és azt érzed: ez több, mint szórakozás. Ez művészet. Nem a színészi játék, nem a látványvilág (bár persze azok is kellenek), hanem valami mélyebb: a történet, a karakterek útja, a párbeszédek súlya. Ez a kimagasló forgatókönyv ereje.
A filmek világában megszoktuk, hogy egy jó szkript alap, de a sorozatoknál a kihívás egészen más. Nem két órába kell sűríteni egy világot, hanem évadokon át fenntartani az érdeklődést, logikusan építkezni, hitelesen fejleszteni a szereplőket, és olyan íveket rajzolni, amik hetek, hónapok, sőt évek múlva is értelmet nyernek. Ez a fajta forgatókönyv kimagasló teljesítmény” igazi ritkaság, és ha találkozunk vele, az felejthetetlen élmény.
Amikor a mozi világából érkező kritikusok is elismerően nyilatkoznak egy-egy sorozat írói stábjáról, az sokatmondó. Nem véletlen, hogy ma már a legjobb írók, showrunnerek a tévés produkcióknál találják meg igazán a számításukat, hiszen itt van tér kibontani a legkomplexebb ötleteket is. A karakterek motivációi, a világ szabályai, a nagy társadalmi vagy emberi kérdések feszegetése mind-mind olyan terület, ahol egy briliáns forgatókönyv képes a képernyő elé szegezni, és elgondolkodtatni minket.
Egy igazán jó sorozat forgatókönyve nem pusztán leírja, mi történik. Megmutatja, miért. Megérteti velünk a legösszetettebb jellemek döntéseit, képes feszültséget teremteni egyetlen jól időzített mondattal, és olyan pillanatokat alkotni, amik aztán beégnek az emlékezetünkbe. Ez az a fajta teljesítmény, ami miatt néha úgy érezzük, mintha mi is részesei lennénk a történetnek.