Emlékszel, milyen volt elmerülni egy új világban a képernyő előtt? Amikor a színek, a formák magukkal ragadtak, és a valóság egy időre a háttérbe szorult? Az animáció vizuális ereje pontosan ebben rejlik – képes minket pillanatok alatt egy teljesen új dimenzióba repíteni.
És pont ez az érzés fogott el, amikor belekezdtem a *Kepler planet cicasz* című animációs sorozatba. Már az első képkockák megadták az alaphangot: ez nem csak egy rajzfilm”. Ez egy
vizuális utazás
. A látványvilág egészen lenyűgöző. Minden egyes jelenet, minden háttér és karakterterv a legnagyobb gondossággal készült. A színpaletta gazdag, dinamikus, és tökéletesen passzol a történet hangulatához. Ritkán látni ennyire átgondolt és egységes
vizuális stílust
egy sorozatban.
Sorozatként is kiválóan működik. Az epizódok felépítése, a fokozatosan építkező cselekmény, a karakterek fejlődése mind azt mutatja, hogy a készítők nemcsak a látványra, hanem a narratívára is óriási hangsúlyt fektettek. Nincs üresjárat, minden rész hozzáad valamit a nagy egészhez. Azonnal a
darálós
kategóriába került nálam – nehéz abbahagyni egy-egy epizód után.
Kritikai szemmel nézve is megállja a helyét. A rendezés kreatív megoldásokat alkalmaz, a kameraállások, a vágások dinamikussá teszik az egészet. A forgatókönyv pedig nem csak szórakoztat, de néha komolyabb, gondolatébresztő témákat is feszeget, amit egy animációs sorozattól nem feltétlenül várna az ember. Mintha egy magas színvonalú
filmélményt
néznénk, csak éppen sorozat formában. A karakterek szerethetők, vagy éppen kellően utálhatók, motivációik érthetőek, még akkor is, ha nem emberi lényekről beszélünk.
Összességében a *Kepler planet cicasz* egy üdítő színfolt a jelenlegi kínálatban. Bizonyítja, hogy az animáció vizuális művészeti formaként is megkerülhetetlen, és képes olyan mély és magával ragadó élményt nyújtani, mint bármelyik élőszereplős produkció, legyen az film vagy sorozat.