Ahogy a televíziózás és a mozizás világa folyamatosan változik, a kritikák is egyre inkább alkalmazkodnak az új tartalom típusok megjelenéséhez. A klasszikus filmek és sorozatok mellett mára a nézők olyan különleges formátumokat is megismerhetnek, amelyek alapjaiban rengetik meg a megszokott műfaji kereteket.
Az új tartalom típusok egyik leglátványosabb példája az úgynevezett „hibrid műfajok” megjelenése, ahol a dokumentarista elemek, a fikciós történetmesélés és az interaktív elemek ötvöződnek. Ez a változás a kritikákban is tükröződik, hiszen a kritikusoknak nem csupán a narratívát és a színészi játékot kell értékelniük, hanem az innovatív megoldások működését, az új médiumok által kínált élményt is.
Az olyan streaming platformokon megjelenő sorozatok, amelyek epizódonként eltérő műfajokat kísérleteznek ki, izgalmas kihívást jelentenek mind a nézők, mind a kritikák számára. Egy adott évad során akár egy thrillerből vígjátékba vagy sci-fibe is átcsaphat a történet, ami új nézőpontokat igényel a műelemzésben és a befogadásban. Ilyen típusú új tartalom típusok miatt a kritikusoknak folyamatosan frissíteniük kell módszereiket és szemléletüket.
A mozifilmek világában is tapasztalhatunk változásokat. A hagyományos mozilátogatást ötvöző, otthoni streaming lehetőségekkel kibővített bemutatók, illetve az ilyen kevert formátumú filmek elemzése új dimenziókat nyit a kritikai diskurzusban. Ez különösen igaz a kísérleti filmekre és az interaktív történetekre, amelyek meghívják a nézőket, hogy aktív résztvevőkké váljanak, nem csupán passzív befogadókká.
Összességében az új tartalom típusok megjelenése nem csupán a nézők élményét gazdagítja, hanem a filmes és sorozatos kritikák stílusát és tartalmát is mélyrehatóan formálja. Ez az átmenet a televízió és a mozi világában egyaránt izgalmas fejlemény, amelyben a nézők aktív részesei lehetnek a változásnak, miközben újfajta élményekre és gondolkodásmódra nyitnak kaput.