Az akció finálé”… cseng a fülben, nem igaz? Van benne valami zsigeri izgalom, valami beteljesülés-vágy. Mindegy, hogy egy kétórás film utolsó húsz perce pörög fel, vagy egy évad tíz résznyi feszültségét oldja fel az utolsó epizód nagy összecsapása, az „akció finálé” fogalma önmagában is felgyorsítja a pulzusunkat. Mint mozirajongók, pontosan tudjuk, miről beszélünk.
A filmekben az akció finálé gyakran a történet csúcspontja, az a pont, ahol az összes szál összeér, a főhős és a gonosz szemtől szembe kerül, és eldől a sors. Tökéletes koreográfia, robbanások, dráma, esetleg egy utolsó, váratlan fordulat. Ez az a rész, amiért sokszor jegyet váltunk a moziba, az élmény, amit utána napokig pörgetünk magunkban.
A sorozatoknál kicsit más a helyzet, de az „akció finálé” itt is kulcsfontosságú. Az évad végi nagy összecsapás nemcsak lezár egy történetívet, de sokszor alapot ad a következő évadnak, vagy éppen egy óriási cliffhangerrel hagy minket kétségbeesetten várva a folytatást. A sorozat finálékban a tét gyakran még magasabb, hiszen nem egy lezárt sztori végére tesz pontot, hanem egy sokkal nagyobb, komplexebb narratíva része.
Kritikusként és rajongóként is imádjuk boncolgatni ezeket a részeket. Mi működött? Mi nem? Tényleg felértek a felépített várakozásokhoz? Az utolsó nagy csata méltó volt a hős útjához? A tétek valóban érezhetőek voltak? Egy jó akció finálé képes az egész filmet vagy évadot felemelni, míg egy gyenge sajnos lehúzhatja az összképet, akármennyire is jó volt az addigi felépítés.
Legyen szó egy szuperhősös moziról, egy taktikai kémthrillerről vagy egy epikus fantasy sorozatról, az akció finálé a katarzis része. A feszültség oldása, a dráma kicsúcsosodása. Nekünk, akik imádjuk a képernyőt bámulni és elmerülni a történetekben, ez az a pillanat, amikor hátradőlünk (vagy éppen előredőlünk), és átadjuk magunkat az utolsó nagy rohamnak.