A True Detective egy olyan sorozat, amely hosszú ideje megosztja a közönséget. Sokak számára egy nagyszerű krimi, amely mély pszichológiai és filozófiai rétegeket rejt, míg mások true detective szkeptikus szemmel figyelik, megkérdőjelezve annak valódi értékét. A sorozat első évadja minden kétséget kizáróan egy kultikus státuszt ért el, negyedik falon túli narratívát és remek színészi játékot felmutatva, de vajon igazán érdemes-e ennyire felmagasztalni a produkciót?
Az első évad, amelyben Woody Harrelson és Matthew McConaughey játszik, sok szempontból úttörőnek számít. Az atmoszféra, amelyet Nikolas Arcel teremtett, magával ragadó, a párbeszédek pedig olyan mélységeket tárnak fel, amelyek az emberi lélek sötétségébe vezetnek. Mégis, a második és harmadik évad kritikái már nem voltak annyira elnézőek. A true detective szkeptikus hangok joggal merülnek fel: vajon nem csak az első évad mágiája, hanem a piaci előnyök, mint a színészek neve, hozják e létre ezt a megszállottságot?
A széria tengernyi rejtélyt rejt, amelyeket sokan felfedezni akarnak, de a lassú tempó és néha vontatott narratíva számos nézőt elriaszthat. Az igazság keresése, a társadalmi problémák és az emberi szenvedések bemutatása igen komoly kérdések, de nem mindenki számára élvezhető formában. A második szezon, amely a politikai korrupcióra fektetett hangsúlyt, sokak számára unalmasnak tűnt, és a true detective szkeptikus közönség számára megerősítette, hogy a varázslat valahol elveszett.
Ezek a kritikák fontos kérdéseket vetnek fel: tudjuk-e értékelni a művészetet a várt kiemelkedő teljesítmények szintjén, vagy a valódi értéket a második vagy a harmadik évadban találjuk meg? A sorozatban megfigyelhető mély filozófiai kérdések szoros kapcsolatban állnak a művészeti kifejezés hiányosságaival, a true detective szkeptikus szemlélet pedig megkérdőjelezi, hogy a sorozat folytatása valóban tükrözi-e az első évad által megteremtett színvonalat.
Azok számára, akik értékelik a komplex narratívát és a karakterek mélységét, a True Detective egy valóban felemelő élmény lehet, de a true detective szkeptikus nézőknek nehéz lehet fenntartani a figyelmüket a lassú építkezés miatt, amely a következő évadokat jellemzi. Talán a legfontosabb üzenet, amit a sorozat közvetít, hogy a művészet nem csupán szórakoztatás, hanem elmélkedés is. Az embereket kérdések elé állítja, és arra ösztönzi őket, hogy mélyebbre ássanak a sötétségbe, amely minden alkalommal vár rájuk, amikor a képernyőhöz üljenek.